3.1. A színek fogalma, keverésük
A színélmény életünk egyik meghatározó része. Fizikai eszközökkel mérhető, ám a szín fogalmá-
nak teljes értelmezéséhez ugyanúgy hozzátartoznak ismereteink, környezetünk hatásai és lelki be-
állítottságunk is. A színek önmagukban nem léteznek, agyunkban válnak azzá, amik. Azért fontos
eleve leszögezni a fogalom szubjektivitását, mert látni fogjuk, hogy többféle értelmezés is lehetsé-
ges a színharmóniák, színkörök kapcsán, és ráadásul érvényes, működő rendszer épül fel kissé kü-
lönböző kiindulások alapján is.
A fény hatására a szemünkbe hatoló sugárzás nyomán az agyunkban keletkező tudattartalom a
színérzet. Ha a szemünk a látható sugárzás teljes tartományát látja, akkor azt fehérnek érzékeli, ha
egyes hullámhosszúságú összetevők hiányoznak, azt érzékeljük színesnek. Elegendő fény hiányá-
ban nem látjuk a színeket, csak a világos és sötét fokozatait érzékeljük.
A színek hullámhossza, és elhelyezkedésük színkörbe rendezve (a spektrumszíneket a bíborszínek
egészítik ki folyamatos színkörré):
3.1.1. A szín fogalma
Fizikailag:
Meghatározott hullámhosszúságú sugárzás, vagyis fény.
Meghatározó, hogy az adott felületről a fénynek milyen keverékei, milyen mennyiségben
verődnek vissza. A színt befolyásolják a környezeti színek, a fények erőssége és színhő-
mérséklete, a megvilágítás minősége.
Biológiailag:
Színinger, ami a szembe hatoló sugárzás spektrális eloszlásának következménye (pl.: va-
lamely spektrumszín).
A színlátás feltétele a szem funkcionális alkalmassága. A fényingert szemünk érzékeny
ideghártyáján keresztül érzékelik az úgynevezett látósejtek, a pálcikák és csapok, me-
lyeknek eloszlásától függ a különböző színek érzékelésének terjedelme a látótérben. A
képet pontokra bontják, és a látóidegek segítségével az agyba továbbítják, ahol az alak-
és színérzet keletkezik.
Lélektanilag:
Színérzet, azaz a sugárzás által az agyban kiváltott tudattartalom, mely azt jelenti, milyen
színűnek érzékelünk valamilyen felületet adott viszonyok mellett.
A színinger színérzetté alakul az idegtevékenység, és tudati (gondolkodás, emlékezés,
asszociáció), valamint lelki folyamatok révén.
3.1.2. A színek keverése
Két vagy több különféle színinger keverése útján újabb színek, színingerek hozhatók létre. A színek
kétféle megjelenési módjából következik, hogy kétféle módon, a színes fények keverésével és szí-
nes anyagok keverésével állíthatunk elő újabb színeket.
Additív színkeverés:
Összeadó vagy additív színkeverésnek a színes fények keveredését nevezzük.
Összeadó színkeverés akkor valósul meg
• ha különböző színű fények egy időben érik el a szem ideghártyáját
• ha a retinának adott pontját gyors időközökben váltakozó fénysugarakkal ingereljük
• ha a színingerek olyan kisméretű elemekről (pl. rácsszerkezetekről) érik a szemet, hogy annak
felbontóképessége már nem képes külön értelmezni a színösszetevőket.
Az additív színkeverés sematikus ábrája:
Az additív színkeverés alapszínei: vörös, zöld, kék,
azaz red, green, blue, az angol elnevezések kezdő-
betűiből származtatjuk az RGB színtér elnevezését.
Másodlagos színek keletkeznek két-két egymásra
kerülő színes fény hatására: bíbor, sárga, zöldeskék
(bíbor, sárga, cián) – melyek világosabbak, mint az
alapszínek.
A három alapszín egymással keverve fehér lesz.
Ebből következik, hogy a kiegészítő színpárok egy-
mással keverve szintén fehéret eredményeznek.
Szubtraktív színkeverés:
Kivonó vagy szubtraktív színkeveréskor színes festé-
keket, pigmenteket keverünk össze újabb színek létre-
hozásához, a keveredés lényege, hogy a felület bizo-
nyos színeket elnyel, kivon a fehér fényből, szemünk
a visszavert fénysugarakat érzékeli. Sematikus ábrá-
ja jobbra látható.
Kivonó színkeverési módot alkalmaznak a nyomda-
iparban, a textilnyomó iparban.
A szubtraktív színkeverés alapszínei logikusan az ad-
ditív színkeverés másodlagos színei, tehát a bíbor, sár-
ga és a ciánkék.
Másodlagos színek: kék, zöld, vörös – melyek mindig
sötétebbek, mint az alapszínek.
A három alapszín keveredése akromatikus hatású, fe-
ketéhez közelítő színt ad, tökéletes festékek hiányában a fekete színt nem éri el, a nyomdászatban
ezért használják a fekete színkivonatot is.
A komplementer színek is kioltják egymást, a keverékszín akromatikus fényingerrel azonos színes-
séget mutat (sötétszürke – fekete lesz).
Az alapszínek angol nevének kezdőbetűi, a feketével (Key) kiegészítve alkotják a tárgyszíneket szi-
muláló színtér általánosan használt elnevezését: CMYK.
3.2. Színrendszerek
RGB: az egyik legelterjedtebb színrendszer. Ebben a rendszerben dolgoznak munkafelületeink, a monitorok, a digitális fényképezőgépek, a színes televíziók. A színinformációkat a fentebb említett additív alapszínek, az R (vörös), a G (zöld) valamint a B (kék) jeleivel kódolja. Ezt a színmódot használjuk online kimenetre, valamint multimédia és videoalkalmazásokba történő exportálásra is. Ez az a színmód, ahol az Adobe Photoshop összes beállítása és szűrője elérhető. Mivel mind a három jel 256 különböző értéket vehet fel (24 bit RGB) ezért összességében több mint 16 millió szín kódolható ebben a rendszerben.
CMYK: a színinformációkat a szubtraktív alapszínek (cián, magenta, sárga), valamint a fekete nyomószín százalékos arányaival kódolja. Ez a színtér szűkebb tartományt ölel fel, mint az RGB, ezért nem szerencsés az oda-vissza konvertálás munka közben. Lehetőleg hagyjuk meg készülő munkáinkat a végső fázisig RGB módban, és azután a szükséges színprofil segítségével konvertáljuk. Ez a profil ma Magyarországon általában a Fogra vagy az Euroscale Coated, az mindkettő elérhető a Photoshop Convert to Profile menüpontjából. Megjegyzendő, hogy a monitor, amin dolgozunk, alapvetően RGB színtérben dolgozik, a CMYK színeket csak szimulálja. A legjobb – bár még akkor is csak közelítő – eredményt az eszközeink helyes kalibrálásával érjük majd el. Ebben a rendszerben több mint 5000 szín adható meg.
A fenti RGB színkörben tulajdonképpen minden a helyére kerül. Egymással szemben az additív és a szubtraktív alap- és kiegészítő színek, mégsem felel meg egészen az iskolai rajzórán tanultaknak, nehéz lenne elhitetni, hogy ha kék és sárga festéket összekeverünk akkor nem zöld, hanem szürkés, akromatikus felület lesz a végeredmény. Azt a viszonyt az RYB színkör fejezné ki, ezt a későbbiekben, a színkontrasztoknál fogjuk látni.
3.3. A színkontrasztok
A színkontrasztok mai elméleti rendszere Johannes Itten nevéhez fűződik. Itten 1919–1923-ig a
weimari Bauhaus mestere, majd a zürichi iparművészeti iskola tanára volt. 1944-ben, a zürichi Ipar-
művészeti Múzeumban tanítványaival közösen nagyszabású módszertani kiállítást rendezett, itt mu-
tatta be a nagyközönségnek színelméletét, és a 7 alapvető színkontrasztot. Színek művészete című
könyve ma is alapműnek számít a vizuális művészeti ágak művelőinek és értelmezőinek körében.
A monitoron történő képfeldolgozás, majd a nyomdai technológia kicsit másképp értelmezi a tárgy-
alapszínek fogalmát, Itten kutatásai során alapvetően a tubusból palettára, majd a vászonra kerü-
lő, és ott keveredő színeket elemezte, ez okozza azt a színtérben való „elfordulást” amely rendsze-
rének alapja. A kontrasztjelenségek azonban ettől függetlenül léteznek, hatásuk fi gyelembe vétele
mindenképpen indokolt.
Johannes Itten tizenkét osztatú színköre:
Amikor két összeérő vagy azonos felületen szereplő szín között szembeszökő különbségek fedez-
hetők fel akkor kontrasztról beszélünk. Ha ezek a maximumig fokozódnak, akkor poláris kontraszt-
ról beszélünk, ilyen például egy fekete-fehér, vagy erős hideg-meleg ellentét. Egy vonalat akkor ne-
vezünk hosszúnak, ha látunk mellette egy rövidet is, de máris rövidnek érezzük, ha megjelenik mel-
lette egy jelentősen hosszabb. Ugyanez igaz a színekre is, egymással kölcsönhatásban megválto-
zik az erejük, dinamikájuk.
A kontrasztok jelentőségét felismerte korábban Goethe, Bezold, Chevreul és Hölzel is, ám sziszte-
matikus rendbe Itten foglalta, amikor defi niálta a hét alapvető színkontrasztot:
1. magábanvaló kontraszt
2. fény-árnyék kontraszt
3. hideg-meleg kontraszt
4. komplementer kontraszt
5. szimultán kontraszt
6. minőségi kontraszt
7. mennyiségi kontraszt
3.3.1. Magábanvaló kontraszt
A magábanvaló kontraszt létrehozásához a színeket teljes fényerejükben használjuk fel. Létrejöttéhez legalább három, egymástól elütő színre van szükség. Hatása mindig tarka, harsogó, erőteljes. HSB színterünkben úgy képzeljük el ezt a kontrasztot, mintha a képzeletbeli színhengerünk palástjának felső részéről válogatnánk a színeinket, tisztes távolságot tartva a „hue”, azaz a „színezet” értékei között. Alkalmazhatjuk úgy is, hogy kiemelünk egy főszínt, és a többit csupán felhangként, kis mennyiségben rendeljük mellé, ez az expresszivitást fogja fokozni.
3.3.2. Fény-árnyék kontraszt
A fény és az árnyék kifejezésének legerőteljesebb vizuális eszköze a fehér és a fekete szín.Ezek minden tekintetben ellentétek, közöttük húzódik a szürke tónusok és a színek kiterjedt skálája. A kínai mester, aki lavírozott (vizes ecsettel fellazított) tussal dolgozott, csak a fehér és fekete különböző árnyalatait ütköztette egymással, így hozott létre kompozíciókat, kontrasztokat. Színekkel úgy hozunk létre fény-árnyék kontrasztot, hogy figyelembe véve a színek szürke egyenértékét, világos-sötét hierarchiát építünk belőlük. A HSB színtérben ezt úgy képzeljük el, mintha a képzeletbeli henger belsejében (nem a palástján) le-föl kalandoznánk, így választva színeket.
3.3.3. Hideg-meleg kontraszt
Számtalan vizsgálat igazolta, hogy valóban, fizikailag is, melegebbnek érzünk egy vöröses, narancsos tónusú környezetet, mint egy zöldes, kékes színvilágút. Ez a kontraszt ezt a fajta dinamikát fejezi ki, rendkívül erős, hangsúlyos, szuggesztív tartalom kifejezésére különösen alkalmas, nem véletlenül tér vissza gyakran plakátokon, posztereken. A hideg színek távolságérzetet is keltenek, így esetenként a térérzettel való játékra is lehetőséget ad, sűrűn alkalmazták például templomok üvegablakain, néha szinte érezhető, hogy a felületek elmozdulnak egymástól. Monitoron éppen ezért gyakran vibráló hatású, weboldalak tervezésénél óvatosan bánjunk vele, különösen szöveg szinezésénél.
3.3.4. Komplementer kontraszt
A színkörön egymással szemben elhelyezkedő, kiegészítő színek kontrasztja. Alkalmazása mindig színharmóniát hoz létre: a komplementer színek additív keverése fehéret, szubtraktív keverése feketét eredményez. Szemünk mindig megkívánja a kiegészítő szín jelenlétét: ha fehér fal elé helyezett egyszínű tárgyat nézünk huzamos ideig, annak elvétele után a helyén megjelenik a tárgy színének komplementere. Fontos figyelnünk közben arra, hogy adott színpároknak különböző a fényereje, látványos ilyen szempontből a kék-narancs, illetve a sárga-ibolya összevetése.
3.3.5. Szimultán kontraszt
Szimultán kontrasztnak nevezzük azt a jelenséget, mikor szemünk valamely színhez hozzárendeli annak kiegészítő színét, megváltoztatva ezzel környezetének színhatását. Ez a „szimultán” létrehozott szín csak érzetként jelentkezik, valójában nincs jelen. Tulajdonképpen szimultán kontrasztot érzékelünk akkor is, amikor egy színátmenettel rendelkező közegben létrehozott egyszínű kitöltést szintén színátmenetként érzékelünk. Különösen fontos a kontraszt ismerete akkor, amikor épp el akarjuk kerülni. Vegyük figyelembe, hogy minél erősebbek a színek, annál kevésbé érvényesül a szimultán hatás.
3.3.6. Minőségi kontraszt
A szín minősége jelen esetben a szín tisztaságát, telítettségét jelenti. Minőségi kontrasztnak a ragyogóan tiszta és a tört, tompa színváltozatok közti kontrasztot nevezzük. Ezt HSB színtérben úgy képzeljük el, mintha a kiválasztott „hue” értékhez tartozó alkotón, és a henger felső sugarán mozognánk. Ez a kontraszt nem kelt nagy indulatokat, általában egységes, nyugodt hangulatot áraszt.
3.3.7. Mennyiségi kontraszt
A mennyiségi kontraszt két vagy több színfolt kiterjedésére vonatkozik. Méretük egymáshoz való viszonya, a „kicsi és nagy” ellentéte a viszonyítás alapja. A színtannal foglalkozó kutatások eredményei alapján Itten a következő arányszámokat rendeli a meghatározó színekhez:
sárga: 3
narancs: 4
vörös: 6
ibolya: 9
kék: 8
zöld: 6
Ezek a számok a színek dominanciáját jelzik, reciprok módon. Ha egy felületen például sárga és ibolya színt használunk, akkor a kiegyensúlyozott, harmonikus látványhoz háromszor annyi ibolya színt kell alkalmaznunk, a vörös és a zöld viszont azonos mennyiségben éri el ugyanezt. Ne kezeljük kötelező törvényként ezt sem, de vegyük figyelembe, ha mondjuk az a célunk, hogy valamelyik színt hangsúlyossá tegyük.
3.4. Színharmóniák
A zenei hármashangzatokhoz hasonlóan a színek világában is kialakultak bizonyos rögzített szisztémák harmonikus hatások kialakításához. Ezek voltaképpen logikusan következnek az előzőekből, abból az alaptételből, hogy komplementer színek mindig jól illenek egymáshoz, kiegyensúlyozzák a felületet. Ezen harmóniák létrehozásában ma már több nyilvános hozzáférésű weboldal segítségünkre lehet, mi most az igényes colorschemedesigner.com oldalon vizsgálódunk, de lényegében mindegyik ilyen jellegű oldal hasonló elven, hasonló szolgáltatásokkal működik.
Ajánlható még a colorjack.com oldal is, ott a színkerék jellegét is megválaszthatjuk.
Megemlítendő, hogy az Adobe CS4-es változatai is beépítették az Extension menüpontba „Kuler” néven hasonló szolgáltatásukat.
3.4.1. Monokróm harmónia
Tulajdonképp a fenti kontraszttípusok közül a minőségi kontrasztnak megfelelő hatású színösszeállítást kapunk, ha belépünk az oldalra, ez a lehetőség fogad minket alapértelmezettként.
Bal oldalon felül az éppen aktív kis méretű fehér kör mutatja meg, hogy melyik típusú harmóniát hozzuk éppen létre. Alatta a színkör (RYB, pedig webközpontú az oldal felépítése), és benne egy mozgatható sötétebb színű pont az oldal „lelke”, ezen pont mozgatásával változtatunk és keresünk színeket készülő anyagunkhoz. Jobb oldalon az eredményt láthatjuk, alul egy weboldal rendszerét modellálva, felül elmenthető színtár (swatch) formájában.
Ezeken kívül szimulálhatjuk a színtévesztéses szembetegségekben szenvedők látásmódját, beállíthatunk véletlen színkeverést (random), és az elmentés módjait.
Láthatjuk – ha akarjuk – az oldalunkat lorem ipsum (vak)szöveggel, pozitívban, negatívban.
3.4.2. Komplementer harmónia
Itt már két kis sötét pontot tologathatunk, amelyek rögzítetten, egymással szemben mozognak a színkör felületén:
3.4.3. Triád harmónia
A három mozgó pont mindig egy egyenlő szárú háromszöget fog alkotni, így a két mellékszínünk átlaga mindig komplementer lesz.
3.4.4. Tetrád harmónia
Négy kis pontunk téglalapot fog alkotni, bárhogy is mozgatjuk. Könnyű belátni, hogy az egymáshoz közelebbi színek átlaga ismét komplementer lesz.
3.4.4. Analóg harmóniák
Ebben az esetben három pontunk határozza meg a színeket, ezek egyenlő elosztásban, egymáshoz közel futtathatók a színkörön. Speciális esete az „accented analogic”, amikor a középső szín komplementerét is kijelöli az alkalmazás.
Feladat 1.:
Képek gyűjtése a következő kontrasztokra:
1. magábanvaló kontraszt
2. fény-árnyék kontraszt
3. hideg-meleg kontraszt
4. komplementer kontraszt
5. szimultán kontraszt
6. minőségi kontraszt
7. mennyiségi kontraszt
Feladat 2.:
Az előző órai feladat megvalósítása Photo filtre program segítségével.
A program innen tölthető le
A megtervezett monogram kidolgozása digitális formában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése